Az emlékév átszabása

„Most, hogy a valódi emlékezés, a borzalmas események igazi felidézése megkezdődött, nemcsak a díszünnepségek illemtudó közönsége éli át (vagy tesz úgy, mintha átélné) a szörnyű múlt néhány pillanatát – most már át is alakulhat az egész emlékév; azzá, aminek mindig is lennie kellett volna. Előjöhetnek a régi családi emlékek, a szomszédok, kollégák, barátok régi történetei, a háztömb vagy a falu öregjeitől hallott elbeszélések. Ki-ki csendben számot vethet felmenői cselekedeteivel, legyenek azok gaztettek vagy szenvedések. Minden katonai tiszteletadás, egyházi pompa vagy kibírhatatlan díszszónoklat mellőzésével elmehetünk halottaink sírjához, ha megvannak; múzeumok nélkül is előkereshetjük a hamis papírok foszlányait vagy a vaskereszteket. És – hála bölcs kormányunknak és vezető pártjának – naponta lesz rá alkalom, hogy a legkiválóbb történészek gondos elemzéseit olvassuk nagy izgalommal.”